Vallások és kasztok

Az indiai vallások legfontosabb jellemzője, azoké, amelyek India talaján születtek és fejlődtek, az erőszakmentesség elmélete és gyakorlata. Nehéz nem alulértékelni, hogy ez az életvitel, a környező világ ilyen értése, a természettel való ilyen kölcsönös kapcsolat milyen mélyen hatja át az indiaiak mindennapi életét.

Többségük áhítattal hisz az isten(ek)ben és az élet permanens újrateremtődésében, az újjászületésben, reinkarnációban.A különböző szigorúsággal gyakorolt vegetarianizmus az állatok megölésével (majd elfogyasztásával) szembeni belső irtózatnak csak egyik, a felszínen megjelenő egyszerű megnyilvánulása, sokkal mélyebb formái léteznek a természet (és a természet erői) szeretete, tisztelete kifejezésének.

Az alaphitek egyik feltűnő eredménye valószínűleg, hogy sok állat istenként jelenik meg a hívők szemében (Nandi-bika, kígyók), hogy isteneket állat-fejjel ábrázolnak, mint az elefánt-fejű Ganes (vagy Ganesa), a szerencse híres istene és a lófejű (eljövendő?) istenség.

Imádhatnak virágot vagy akár füvet, egy fát (gondoljunk csak a szent banjan-fára, például), egy kődarabot egy fa előtt, egy templomoszlopot.

Az indiaiak világlátása az erőszakmentesség teljesen emberi és természetes filozófiájának szemüvegén keresztül hatással lehetett Jézus Krisztusra is.

A szentháromság tana a hinduizmusban is létezik a három főisten formájában: Bráma, az Alkotó, Visnu, a Megőrző és Siva, a Romboló ugyanannak az istennek különböző minőségeit reprezentálják (vallják ők).

Egy másik, egyaránt fontos tény ered az erőszakmentesség átfogó eszméjéből: az indiai vallások sohasem szándékoztak másokat megtéríteni.

Igen, fontos aspektusa az indiai vallásoknak, hogy nem alkotnak egyházakat, mint ahogy Európa főbb vallásai teszik. Nincsenek az egyházaknak vagy vallásoknak fejei, püspökök, az egyházak katonáinak kis tisztjei, akik harcolnak a lehetséges legnagyobb számú hívőseregért (adófizetőért). Egyáltalán nincs hierarchia.

Érdekes momentum: hogy bizonyítja egy jó guru a képességeit hívei előtt? Szeánszokat tart, amelyeken 100 kérdés tehető fel. A guru végighallgatja a száz kérdést és csak amikor valamennyi elhangzott, válaszol rájuk abban a sorrendben, ahogy feltették őket.

A hinduizmus az uralkodó vallás az egész országban. Egyetlen időszakban veszítette el átfogó erejét, a Krisztus előtti 3. - 4. Évszázadban, amikor a buddhizmus vette át az "államvallás" szerepét. Többen állítják, hogy a buddhizmus vezető vallássá válása az áldozat-bemutatás és egyéb papi praktikák elmaradásának köszönhető.

  A vallás három legfontosabb istene: Bráma (akinek a hattyút megnyergelő és a tanulás istennőjeként ismert Szaraszváti a társa), Visnu, aki már a Védákban kiemelkedő figura volt (Laksmi, a hitvese a tenger habjaiból emelkedett ki és mint a gazdagság és prosperitás istennőjét szeretik és imádják) és Siva, aki Nandi-bikán lovagol és akinek Parvati a társa. Parvati a hindu istenségek panteonján más formákban, inkarnációkban is megjelenik: Durga és Káli képében, akik mindketten sötét és félelmetes lények. Káli valószínűleg a legkegyetlenebb valamennyi isten és istennő között, fekete fejjel és örökké szomjasan lógó vörös nyelvvel ábrázolják. Általában koponya-koszorúval a nyakában és levágott fejjel a kezében dekorálják.

A hívők aszerint oszlanak meg, hogy melyik isten értékeit hiszik a világot uralónak.

A hindu panteont tovább gazdagítják két főisten, Visnu és Siva inkarnációi, az ávátár-ok.

Visnunak egyedül 10 ávátárja volt, akik közül kettő rendkívül népszerű a hívők között.

Rama az két legkiemelkedőbb indiai eposz egyikének, a Ramajana-nak a hőse. Ő és felesége, Siva általános imádat tárgya.

Krisna, Visnu nyolcadik inkarnációja minden bizonnyal a legnépszerűbb a panteon tagjai közül és nem véletlenül: teljességgel emberi tulajdonságokkal ruházták fel. Mindig kékre festve és fuvolán muzsikálva jelenítik meg és gopi-k veszik körül, akik szemlátomást szerelmesek belé vagy szerelmi játékokat játszanak ezzel a szeretetreméltó, vidám istennel. Népszerűsége lehet számtalan inkarnációjának oka is.

Ha a hinduizmussal foglalkozik az ember, nem feledkezhet meg a szent tehén-ről. Ha jól értettem Indiát, az állati élet szentségén kívül van még egy fontos motívum, ami a tehenet az imádat tárgyává, még az ország alkotmánya által is védett lénnyé tette. A kezdeti fejlődési stádiumban a tehén adott mindent a lakosságnak: vonóerőt, amikor a földet művelték, tejet, a legtáplálóbb eledelt, trágyát, amit a föld termékenyebbé tételére és tüzelésre egyaránt hasznosítani lehetett. A tehenek tényleg szentek, vigyázzon, aki kocsit vezet Indiában: ha elüt egy tehenet, a szemtanúk meglincselhetik! Másrészről a tulajdonosaik úgy kezelik őket, mint a leghétköznapibb háziállatot, bottal ütik, ha nem engedelmeskedik.

Két vallás a hinduizmusból ágazott le: a buddhizmus és a dzséjnizmus.

Mindkettő különbözik a megszokott koncepciótól, amit vallásnak fogad el a világ. Egyik se foglakozik az istennel mint azzal a természetfölötti erővel, ami (aki) a világot teremtette és vezérli hitünket, viselkedésünket, gondolkodásunkat, sorsunkat.

Sziddarta, a ma ismert Buddha nem az egyetlen, aki ezt a "vallást" képviseli, a buddhisták úgy tartják, hogy időnként megjelennek a Földön buddhák. A legközelebbi "eljövendő" Buddha mintegy 30.000 év múlva várható. Legalább két hely létezik Indiában-Nepálban, ahol Maritrea-t, a következő Buddhát már imádják: Dardzsiling közelében (Ghoom = Gum) egy kolostorban és a Himalája egyik sziklafalánál, amire felvésték a nevét.

A dzséjnizmusnak sincs semmi köze a természetfelettihez. A koncepciója inkább filozófia, mint vallás. A megváltáshoz vezető "helyes magatartás" magyarázata az erőszakmentesség valamennyi alapelemét és a más vallások - mint részigazságokat hirdetők - irányába megnyilvánuló teljes toleranciát tartalmazza.

A dzséjnek úgy vélik, hogy az anyag és a lélek külön-külön is léteznek, ezért az ideális békés lét a lélek számára , ha megszabadulhat az anyag (test) zsarnokságától. A tirtankarák ilyen tökéletes lelkek, de csupán példái annak, hogyan érhető el ez a függetlenség, és nem istenek. A dzséjnek - miután ők is megértették a világ végtelen voltát - nem is keresik az istent vagy a természetfeletti erőt, annak a világnak az alkotóját, amely meghatározásuk szerint öröktől- és örökkévaló. Fél évezreddel előbb, mint ahogy Jézus Krisztus, a világ teremtőjének fia (aki a világot hét nap alatt teremtette, stb) megszületett.

Néhány szó a zoroasztrianizmusról, egy kis vallásról, amely furcsának tűnhet a nyugat számára és amelyet nem egy aspektusból félreértenek.

Ennek a vallásnak a követői Perzsiából menekültek az arab nyomás elől a 7. században és Bombayban, illetve környékén telepedtek le. Magukkal vitték a szent tüzet, amelynek folyamatosan égnie kell templomaik oltárán. A zoroasztrianizmus szentírásainak jó gyűjteményével rendelkezem és úgy gondolom, hogy a tűz csupán szimbolizálja az istenüket, azt a Mindenhatót, akit a vallások többsége imád. Legalábbis nem találkoztam egyértelmű utalásra, amely a tüzet tüntette volna fel istenként.

Másik félreértés az a feltételezés, hogy a módszer, ahogy halottaikat "temetik" kegyetlen, barbár rituálé, mivel halottaikat az erre a célra épített tornyok tetejére teszik ki és hagyják a keselyűket, hogy megtisztítsák a csontokat a hústól. Gondoljuk nyugodtan végig: eredeti hazájuk sivatagos volt, lehetetlen volt a halottaikat földbe temetni, sakálok kikaparták azokat a laza talajból. Elégetni se tudták őket, mivel a fa féltett kincs volt, a folyók, tavak nem tudták a halottak növekvő tömegét "elnyelni". Az egyetlen hatékony módszernek a halottak "feletetése" bizonyult.

A párszik évezredekkel ezelőtt tudták, hogy a halottakat vízből úgy kell kiemelni, hogy a mentő csak a ruházatot érintse, azt, hogy mind a hulla, mind a mentő ruházatát el kell égetni - és ez csak egyike a példáknak.

A párszik igen kis, de hatékony közösséget alkotnak. India legjobb vállalkozói, tudósai között sok a párszi és kedvelik a nyugati klasszikus zenét.

Kasztok:

A kaszt szó végső soron a 'nem, nemzetség; faj, fajta' jelentésű portugál casta szóból vált nemzetközi kifejezéssé, s így került be a magyar nyelvbe is.

A kasztok keletkezése a hinduizmusban

Kr. e. 1000 körül új hódítók érkeztek a Gangesz völgyébe: az árják. A magukat kétszer születetteknek (dvidzsa) nevezők végül egészen elfoglalták az indiai szubkontinens északi felét. Új uralkodó rétegként települtek le. Ma a három felsőbb kaszt tagjai hívják magukat kétszer születetteknek.

Fegyveres erejükkel az árják maguknak követelték a hatalmat. Ők voltak a kiváltságos harcosok, és az uralkodót is ők adták (rádzsa). A köznép összekeveredett, nemkülönben a két papság. A papok és a harcosok évszázadokig küzdöttek a vezető szerepért; végül a papoké (brahmanák) lett az elsőbbség. Kiváltságok illették meg a harcosokat, a köznép összekeveredett és a kétféle papság egyesítése is hamarosan megtörtént. A harcos nemesek alkották a rangban következő kasztot (ksatriják). Közülük származott a király. Ők uralkodtak a két alsóbb kaszt, és a főkasztba nem sorolt érinthetetlen kasztok fölött.

A földművesek, kézművesek és kereskedők (vajszják) adták a harmadik, beavatásra alkalmas kasztot. A szolgákból alakult ki a negyedik főkaszt (sudrák). Végül a rituálisan tisztátalan munkákat végzők,rabszolgák, megbélyegzett bűnözők utódai sok kis kasztot alkottak, amiket nem soroltak be semelyik főkasztba sem (páriák; jobban kedvelik a dalit elnevezést).

A négy főkasztot varnaként is emlegetik szanszkrit nevük alapján, ami színt jelent. Ezeket átszövik a az örökletes születési, házassági és foglalkozási csoportok, a dzsátik. Leginkább ezeket emlegetik kasztokként.

Az egyes kasztok jogait és kötelességeit Manu törvénykönyve (a Dharmashastra) foglalja össze. A hinduk isteni eredetet tulajdonítanak neki. A törvénykönyv megírásának időpontja vitatott; vannak, akik Krisztus előtt 1500 környékére teszik, míg mások szerint a szanszkrit szöveg stílusa alapján nem íródhatott a Kr. u. első századnál korábban. Megint mások szerint a ma ismert szöveg egy korábbi mű, a Dharma Szútra alapján készült.

Közel háromezer kaszt létezik (létezett a hetvenes években), változva, osztódva, nőve, eltűnve. Amikor négyről beszélünk, azok osztályok: bráminok (a papok - istenem, az elképzelhető legembertelenebb szerepben - és tanítók, ismét elgondolkodtató, milyen tanítók, osztálya); ksatriják (adminisztrátorok és katonák); vájsziják (a kereskedők és iparosok osztálya) és szúdrák, a szolgák (vagy puhább kifejezést használva azok, akik nem tartoznak a három felső osztályba, de még kaszt-indiaiak). A többi osztályon-, kaszton kívüli, érinthetetlen vagy haridzsán.

A fő kasztok

A hindu egész életében egy kaszt tagja, amiből nem léphet ki. A kaszthatárok merevek, az egyes osztályok között nincs átjárás.

A három felső osztályt a sudráktól egy beavatási szertartás választja el. A beavatási szertartásra a felnőttkor határán kerül sor. Ekkor avatják be a fiatalokat a vallási misztériumokba; ez a második születésük. Ennek jele a bal vállon függő szent fonal, amit sosem vesznek le. A sudrákat nem avatják be, ők egyszer születnek.

Érinthetetlenek 

Az érinthetetlenek több száz, kisebb kasztot alkotnak. Általában páriákként (tamil: dobos) emlegetik őket; ez a név honosodott meg több nyelvben. Eredetileg ez a szó egy nagyon alantas kaszton kívüli kasztot jelöl. Magukat inkább dalitnak (elnyomott) hívják. Az "osztályok a településen belül elkülönülnek, az 'egyszerű' kaszton kívüliek a falu szélén laknak, és a legalantasabb kasztok, mint például a páriák a falun kívül, a földeken készült kunyhókban élnek".

Az érinthetetlenek megközelíthetetlenek is. Meghatározott távolságot kell tartaniuk a felsőbb kasztok tagjaitól, különösen a bráminoktól. Egyes vidékeken máig szigorúan veszik ezeket a szabályokat. A legalsó kasztokhoz tartozók ezeken a vidékeken kénytelenek csengőt viselni, hogy figyelmeztessék a közeledőt jelenlétükre. Volt, ahol egyáltalán nem használhatták a bráminok útjait.

Régebben köpőcsészét is maguknál kellett tartaniuk, hogy köpésükkel tisztátalanná ne tegyék a földet.

Azok az érinthetetlenek, akik a WC-ket-tisztítják, elhordják a a szervezetből kiürített anyagokat, vagy elhullott állatok nyúzásából élnek, nem viselhetik a teljes harmadik szem jelet a homlokukon, csak egy vörös pöttyöt. A teljes jelben ezen kívül van egy U alakú sárga vonal is közvetlenül a piros pötty alatt.

Az indiai alkotmány betiltotta az érinthetetlenséget, de a hinduizmus befolyása sokkal erősebb. Gyakran bántalmazzák őket, pedig ők csak azokat a jogokat szeretnék megkapni, amik minden embernek kijárnának. Megverik őket, felgyújtják a házukat, sőt gyilkosságok is történnek. Ezek az esetek mindennaposak; az újságok nem is írnak róluk. A bűncselekményeknek csak töredéke kerül bíróság elé.

A helyzeten emberjogi szervezetek igyekeznek segíteni. Maguk az érinthetetlenek is igyekeznek javítani sorsukon, a kereszténység felvételével, a gyerekek taníttatásával, a jog eszközeivel, és akár fegyverrel is.

Az idegenek helye a hindu kasztrendszer szerint 

Akik nem hinduk, azok nem tartoznak bele egyik kasztba sem, kaszton kívülinek számítanak, és érintésük tisztátalanná teszi a hindut. Például egy külföldi üzletember kézfogása után a magasabb kasztokhoz tartozóknak rituálisan meg kell tisztálkodniuk. Ezért ragaszkodnak a kora reggeli interjúhoz, mivel ekkor nem kell kétszer mosdaniuk. Elég elhalasztaniuk a reggeli tisztálkodást.

A kasztrendszer ma

A kasztrendszer merev, vasszigorral betartatott tabui még ma is jelen vannak. A lassú bomlás már elkezdődött a nagyvárosok nyomornegyedeiben, ahol sokkal inkább a vagyoni helyzet számít, mint a hovatartozás. Egyes beszámolók szerint azonban még itt is fennmarad az érinthetetlenség. De nem tudhatjuk, meddig marad ez így: lehet száz év, vagy beletelhet akár évezredekbe is.

A nagy indiai gondolkodók szerint a kasztrendszer az indiai társadalmi-gazdasági fejlődés fő gátja. Szerintük az érinthetetleneket a papok tették érinthetetlenné. Gautama (Buddha) éppúgy ebben látta a legfőbb bajt, mint Mahatma Gandhi és Rabindra Nath Tagore. Gandhi igyekezett a maga eszközeivel tenni ez ellen. Saját közösséget hozott létre, amiben nem voltak kasztok, nem volt érinthetetlenség, és örökbe fogadott egy érinthetetlen kislányt. Egyik kortársa, egy érinthetetlen jogász kvótarendszert és külön választókörzetet javasolt az érinthetetlenek érdekeinek védelmében.

A kasztrendszer nehezen bontható le. Még ha fel is ismerték a felsőbb rétegek tagjai, hogy eltörlésével nagy energiák szabadulnának fel, már nem tudtak tenni ellene semmit. A hinduizmus kasztrendszert igényel, mert ahhoz, hogy valaki hindu legyen, kasztra van szükség. A hagyományok merevsége, az egységes kormányzat, az egyházszervezet és a papi hierarchia hiánya miatt egy ilyen nagyszabású vallási megújítás nem vihető végbe a reformációhoz hasonlóan.

Itt szerkesztheted a frissen létrehozott oldaladat!

Ezt a szöveget nyugodtan kitörölheted és
a helyére írhatod az új oldalad tartalmát.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Vallások és Kasztok
India-Álmok útján - © 2008 - 2024 - indiacsodaja.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat